A következő hetekben mindenki több időt fog otthon tölteni a szokásosnál, önként tesszük ezt? Nem, egy globálisan terjedő vírus kényszerít rá minket, elgondolkodtató külső kényszer nélkül elérnénk-e valaha ilyen mértékű változást a fogyasztási szokásainkban. Nincs az a gazdaságpolitikai intézkedés vagy klímaváltozási program, ami ilyen mértékű hatást érne el az emberek életében egyik pillanatról a másikra csak egy egészségügyi vészhelyzet.
Mivel mindennapos fogyasztásunkban korlátoznak újra magunkra vagyunk utalva, hogy előállítsuk a számunkra fontos dolgokat. A jelenlegi kényszer pihenő komoly változást indíthat el az életünkben és a gazdaságban is hosszabb távon.
Nézzünk néhány egyszerű gyakorlati példát. Ha nem szeretnél friss pékáruért boltba menni,mert ott sok emberrel találkozhatsz, keress egy egyszerű kenyér receptet és süsd meg magadnak. Nézz körbe a lakásba, mi az, amit meg tudsz javítani de már régóta halogatod. Készíts szörpöt, vagy varrj vászontáskát,amit később majd naponta használhatsz és emlékeztetni fog,hogy képes vagy saját magad is értéket teremteni.Ha eddig nem volt időd kipróbálni a zöldség termesztést ültess néhány gyorsan növő magot zsázsát/mustárt/retket és egy héten belül már a saját magadnak termelt mikrozöldet eheted.
Lehet,hogy a fent említett példák apróságnak tűnnek és úgy látod ez nem elég de ilyen kis lépések indítják el az embert a változás útján, hogy más szemmel nézzük a mindennapi igényeinkre. Vajon tényleg meg kell vennem az adott terméket,vagy meg tudom termelni/csinálni magamnak is?
Mindegy milyen területen kezdjük de a saját magunk által előállított javak,nemcsak a szükségletünket elégítik ki, hanem az önbecsülésünket a saját magunkba vetett bizalmat is erősítik. Az elégedettség érzett sokkal tovább tart,hiszen lassabb folyamat valamit előállítani,mint megvásárolni és az értelmes tevékenységgel töltött időtől hasznosnak, végső soron pedig boldognak fogjuk érezni magunkat.
Lehet,hogy a következő hetekben egy új világ tárul ki elénk és a fenntarthatatlan fogyasztói szokásainkat átértékelve kis termelő egységként kezdünk saját magunkra gondolni.