Fertődön nőttem fel, az Eszterházy kastélyparkban álló családi házban, ami nemcsak az erdővel határos, hanem a szüleim akkori munkahelyével is, ami egy gyümölcs- és dísznövénytermesztő kutató intézet volt. A családi házhoz tartozott kert is, ahol mi gyerekként mérsékelt lelkesedéssel tevékenykedtünk. A kertben főleg gyümölcsfák voltak és fekete ribiszke, ami az apukám fő nemesítési területe.

Innen nézve furcsa, hogy sem én, sem a testvéreim nem kertészeti területen tanultunk tovább. Mindannyian a társadalomtudományok iránt vonzódtunk akkor jobban.

Budapesten élve, egyre jobban kezdett hiányozni a kert, amit úgy kompenzáltam, hogy elkezdtem önkéntesen gondozni a társasház közös kertjét: az északi fekvésű belsőkertben egy kis mentaültetvényt nevelgetek, és igyekszem visszaverni a mindent elborító borostyán támadásait. A Capsul Farmban ehhez képest egy olyan formálódó városi mintagazdaságot találtam meg, ahol a kert közösséget teremt, tapasztalati tanulást nyújt és nem utolsósorban napsütést. Érzem, hogy a most következő tavasz más lesz mint a többi, mert a tavaszra való várakozás egyben a vegetációs időszakra való készülés is lesz.